A héten az NFC déli csoportjának jelenleg utolsó helyén álló Carolina csapatát láttuk vendégül, egy egészen hűvös és szeles vasárnap délutánon a Soldier Field-en.
Elöljáróban annyit, hogy talán ez volt az eddigi legnagyobb izgalmakat okozó mérkőzés, sajnos azonban nem pozitív értelemben...
Az e-heti összefoglaló kicsit tömör lesz, így megelőzvén a fölösleges köröket: 22-23-ra hoztuk a meccset, így a jelenlegi 6-1-el most már magabiztosan vezetjük az NFC északi csoportját (Packers 5-3, Vikings 5-3, Lions 3-4).
A mérkőzést látva viszont sajnos ismét kijelenthetjük, hogy offense téren ismét sikerült vérlázítóan szánalmas teljesítményt nyújtani. Unalomig rágott csont ez már, unják a szurkolók, unják a játékosok is, de ez a csapat egyik jelentős hibája: inkonzisztens támadó-teljesítmény, inkoherens gameplan, értékelhetetlen edzői munka...
- A fal a szokásoshoz sajnos ismét visszatérvén - persze miért is lehetne mondjuk 2-nél több meccsen normálisan játszani - majdnem kinyíratta Cutlert, aki az első negyedben egy sack után igencsak rosszat sejtetően bandukolt egy kört a végzónában. Szerencsére azért keményebb gyerek, mint amilyennek az elmúlt évek alatt a média kinyilvánította, így tudta folytatni a mérkőzést, de az összesen 6 sack egy bordazúzódásból gyógyulni próbáló irányítónak felér egy halálos ítélettel.
- Cutler mérkőzés végi mutatója 19/28, 186 yard, 1 TD, 1 INT és 83,3-as irányítómutató. Ez így persze önmagában még nem feltétlenül rossz - legalábbis a tőle megszokott intervallumon belül van -, de ha az első 8 drive 5/13, 45 yard, 1 INT, 2 fumble, és 16,5-os irányítómutatóját és az utolsó 3 drive 14/16, 141 yard, 1 TD, 132,6-os irányítómutatóját összehasonlítjuk, azért érezhető némi ellentmondás a mérkőzés képét illetően.
- Futójáték a Matt Forte TD-jével véget érő driveján kívül gyakorlatilag nem létezett.
Forte 15 futás, 70 yard, TD és Bush 3 futás 5 yard jával ki is fújt az egész. Érdekes volt látni, hogy a szezon elején jól teljesítő Evan Rodriguez ismét nem töltött egyetlen másodpercet sem a pályán, ami az eddigi teljesítménye alapján számomra meglepő. - A passzjáték sem mutatott különb teljesítményt. A mérkőzés első három negyedében 80 yardot, míg a negyedikben 106 yardot termelt. Itt is jól látható a 4. negyedbeli tempóváltás, ami gyakorlatilag meg is mentette a mérkőzést.
Az első három negyedben az elkapók több labdát ejtettek el mint ahányat az egész eddigi szezon alatt. Marshall nem nagyon tudott érvényesülni, Hester, Kellen Davis pedig megbízhatatlanok voltak.
A turnover gépezet azonban szerencsére működött, a meccs 4. negyedében egy Tim Jennings által elhalászott és visszahordott labdával ismét versenybe hozták az akkor 5 pontos hátrányban lévő chicagoi csapatot.
Az ifjonc Shea McClellinnek ismét figyelemreméltó mérkőzése volt, pár gyönyörű megmozdulással. Egy-két játékban úgy viharzott el a Panthers fala mellett, hogy öröm volt nézni.
A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón is érezhető volt a csalódottság, Cutler, Marshall és az edző Lovie Smith sem rejtette véka alá, hogy a csapat által nyújtott teljesítmény kevés volt.
A győzelem azonban győzelem, és ez a lényeg.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése